Éltük – és egyre kevésbé szerettük – a városi, város közeli rohanó életet. Talán a kor is hozta 40 fölött, hogy egyre inkább vágytunk egy természet közeli életre. Az állatok iránti szeretet és az egészségesebb lét iránti vágy hamar ide vezetett minket a Pilis tövéhez, ebbe a kedves faluba. A területet már úgy választottuk a falu külterületén, az erdő szélén, hogy állataink és magunk számára is hosszú távon otthont biztosítson. A hely varázsa és a körülvevő táj szépsége egyre erősítette a vágyat bennünk a Majorság létrehozására.

Két éves előkészítő munka után (szeméttelep felszámolása, faültetés, tereprendezés, kerítés- és istállóépítés, stb.) néhány kecskével érkeztünk meg. Majd mint a tavasszal a friss legelőre kiszabadult csikó, aki egyszerre akar minden friss fűszálba beleharapni, elkezdtük az állatokat magunk köré gyűjteni. Ettől kezdve a célunk az lett, hogy a régi magyar portákon fellelhető haszon- és háziállatokon keresztül megmutathassuk az elfeledett és szándékosan lealacsonyított paraszti élet természetességét, szépségét és harmóniáját. Ezzel a fogyasztói társadalomnak rossz alanyaivá váltunk, mert néhány év alatt szinte teljesen önellátók lettünk. Hogy az itt naponta megélt csodáknak ne csak átutazóként lehessenek tanúi az idelátogatók, ezért vágtunk bele falusi szálláshelyek kialakításába, amihez komoly pályázati segítséget is nyertünk.

Majorságunk és életformánk a kikapcsolódáson és látványosságon kívül egy kedvcsináló, egy felkiáltójel mindazok számára, akik kezdenek elfásulni és maguk sem tudják, hogy miért, de rosszul érzik magukat a bőrükben. Ajánljuk nekik, hogy akarjanak és tudjanak másképp élni, még mielőtt a pacemaker kényszeríti rá őket.

Ezúton is köszönetet mondunk szüleinknek, hogy neveltetésünkkel, anyagi és szellemi örökségünkkel, továbbá testvéreinknek, barátainknak és minden kedves ismerősünknek, hogy segítségükkel és buzdításukkal létrehozhattuk a Kelemen Majorságot.