Manó bari története

Csörgött a telefon, kétségbeesett férfihang mondja, hogy tegnap éjjel kóbor kutyák széttépték a birkáit. Egy kéthetes kisbárány maradt életben, az ikertestvére és az anyja is a támadás áldozata lett.

Próbálták bolti tejjel etetni, de sikertelenül. Harminchat óra elteltével került hozzánk a kis árva. Életjelet ugyan mutatott, de nagyon rossz szőrben volt és jókora harapásnyom is látszott rajta. Őszintén szólva nem sokat jósoltunk neki, de gyorsan kényelmes helyet készítettünk a nappalinkban, először biztonságot és táplálékot kellett biztosítanunk neki. Mellé telepedve sokat simogattuk és cumisüvegből kecsketejet – ami szerencsére nálunk mindig akad – próbáltunk beleerőszakolni.

Eleinte a cumisüveg-erőszak miatt utálta a helyzetet és órákon keresztül csak egy-egy kortyot sikerült belepasszírozni, de nem hagytuk, mert tudtuk, hogy ez a néhány korty a túlélés egyetlen esélyét jelenti számára. Hamarosan megnyugodott és rájött, hogy a cumiból valami finom folyik. Tehát az etetéssel már nem volt gond. Ismerve a növényevők (ún. zsákmányállatok) lélektanát tudtuk, hogy a biztonságot a csoport, a nyáj jelenti számukra. Ha egy ilyen közösségben élő állat hirtelen egyedül marad, az a halálát jelentheti.

Elsősegélyként a kifinomult szociális érzékenységéről híres Bátor nevű cirmos cicánkat hívtuk segítségül. Ő ugyan nem a lakásban lakik, de most kivételt tettünk. Ezt élvezte és azzal hálálta meg, hogy az árva bari mellé telepedett és napokig sok-sok órán keresztül együtt aludtak. Amikor kiment levegőzni és ügyes-bajos dolgát intézni, Manócskánk alig várta visszajöttét. Mivel genetikailag más életritmussal, habitussal bírnak, tudtuk, hogy ez sokáig nem megy, de életmentésnek tökéletes volt.

Egy hét után új családtagunk kezdte „kinőni” a nappalit és a kezdődő (mert sokáig szobatiszta volt) inkontinenciáját is nehezen toleráltuk. Ekkor már napok óta társat kerestünk neki. Itt a faluban, egy utcányira tőlünk Misiék birkát tartanak, volt köztük egy 5 hetes kis bárány is. Tudni kell, hogy ezeket az apróságokat 6 hetes kortól lehet végleg leválasztani az anyjuktól. Megbeszéltük tehát Misivel, hogy reggelente elhozzuk az új „tesót” és este visszavisszük az anyukájához. Ezzel beindult az ovis járat. Ez a megoldás bevált, a báránykák két nap alatt megszokták a helyzetet és szemmel láthatóan jól érezték magukat. Együtt aludtak, csipegettek a szemes és szálas takarmányból (ami nagyon fontos, egyedül nem biztos, hogy így tett volna) és persze 3 óránként érkezett a kecsketej cumisüvegben. A birkaóra pontos volt, mert ha csak néhány percet késtünk, akkor hangos, szemrehányó bégetést kaptunk érte.

A két bari most már a nagyjából velük egyidős kiskecskékkel töltik a napot (felső tagozat) és nemsokára a felnőtt csacsikkal, birkákkal és kecskékkel legelészhetnek együtt kint a nagy udvaron.
 

További információk

  • Név: Manó
  • Fajta: bárány
  • Neme: nőstény
  • Születési év: 2014. január 14.

Képgaléria

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Túlélőink

Hírlevél

Keresés