Hazafelé menet rémülten állapította meg, hogy mozdulatlanul fekszik az út szélén, de alaposabban szemügyre véve nagy kő esett a szívéről, amikor látta, hogy csak alszik. Itthon Gyurival megbeszélték, hogy este megpróbálják őt becserkészni. Amikor odaértek, már valaki hívogatta, aki már napok óta azon az útszakaszon látta őt barangolni oda-vissza és ő is hazavitte volna, mert úgy gondolta, hogy egy tehenészetben jó szolgálatot tehetett volna. Azonban sem ő, sem Gyuriék nem jártunk sikerrel.
Szomorú szívvel hagyták magára sokadik éjszakára a nagytestű, félénk kutyát.
Sok napra rá Juli újból Telki felé vette az útját, amikor Pilisjászfalu elején a kutya az út közepén feküdt és látta, amint kamionok kerülgetik őt. Ekkor segítséget kért a közeli pékségben dolgozó úrtól és így befektették a kocsi hátsó ülésére. Ez az úr mesélte, hogy kb. 10 nappal azelőtt látta, amint valaki ezt a kutyát egy nagy fekete dzsipből kidobta. Azóta itt kóborol fel és alá, várja a „szerető” gazdit.
Itthon elvégeztük a legszükségesebb egészségügyi elővigyázatosságokat, több mint 100 kullancsot szedtünk ki belőle, ereje igencsak fogytán volt. Szép lassan megerősödött, hozzánk szokott, megbarátkozott az itt élő kisállatokkal, jó őrzője lett a házunknak, most pedig az egyik leghálásabb és leghűségesebb társunk.