Otthon, infralámpa alatt a meleg szobában tartotta, pelenkázta és a gondos ápolásnak köszönhetően olyannyira felerősödött, hogy lassan keresni kellet neki egy hasonszőrű társaságot. Így került el hozzánk, hogy megtanulja a bárányviselkedést és a legelészést.
Köztünk járt-kelt, ő volt mindenki kedvence, követett minket, mint az árnyék. Kecsketejen neveltük tovább, majd bekerült a nyájba, mígnem egy gyönyörű, nagy kossá cseperedett, olyanra, mint amilyen az apja volt.
Elérkezett az ideje, hogy utódokat nemzzen, ezért visszakerült arra a birkafarmra, ahol Barbara rátalált és életének hátralévő részét ott töltheti boldogan.
