Amikor 2008-ban ideköltöztünk, még nem sejtettük, hogy mennyi öröm és hála jut nekünk osztályrészül két- és négylábú kedvenceinkkel való együttélésünk során.
Nem mindenki érez késztetést a segítségre, ha találkozik egy bajba jutott, beteg embertársával, netán egy éhező, magára maradt állattal. Egyszerűbb vállat vonni és áthárítani a felelősséget az államra, az állatvédőkre vagy bárki másra.
A vadon élő állatok többségünk számára láthatatlanul a háttérben a növényvilággal összhangban élve biztosítja számunkra a létünkhöz elengedhetetlen, folyamatosan megújuló természet egyensúlyát.
A sok ezer éve mellénk szegődött haszon- és háziállatokon keresztül jutunk munkatárshoz, használati eszközökhöz és ruházati tárgyakhoz, táplálékhoz és sok esetben a magány ellen hűséges csatlóshoz. Ez igaz minden falun vagy városban élő emberre függetlenül attól, hogy van-e közvetlen kapcsolata az állatokkal. Aki közelebbről megismeri őket – legyen az cica, kutya, birka, ló, akár háziszárnyas – tudja, hogy ugyanúgy igénye van törődésre, biztonságra, ellátásra, tiszta környezetre, egyszóval élhető világra, akár nekünk, embereknek. Ezért különös felelősségünk van ezt a törődést megadni nekik és megismertetni mindazokkal, akik nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy állatot tarthatnak.
Egy jobb világ felé vezető út keresése során találkozunk azokkal az értékekkel, melyek élhetőbbé teszik a Földet, a közös életterünket és amelyek által a siralomvölgy könnyen földi paradicsommá változhat:
Pozitív példát szeretnénk mutatni felnőtteknek és a felnövekvő generációknak, hogy helyes értékrendre találjanak ebben a médiák által gerjesztett lelketlen, üzletközpontú fogyasztói társadalomban és ezáltal megtalálják azt a csodás harmóniát, amiben mi már évek óta élünk.
Az életvitel és az állatokkal való bánásmód a Kelemen Majorságban nemcsak mementó az állatok jogaiért, hanem az efféle ember – állat, ember – ember ill. állat – állat közti harmonikus kapcsolat emlékeztessen mindenkit arra, hogy sorstársak vagyunk itt a Földön.